Már jártam Írországban. Majdnem tíz évvel ezelőtt egy kéthetes továbbképzésen Belfastban, Észak-Írországban. Emlékeztem az Óriások lépcsőjére, aminek a fotóját azóta is mindig a legjobb angolos csoportjaim tanmenetének borítóján használok a nyelvi készségek fejlődésének illusztrálására. Emlékeztem a zöld és a kék leírhatatlanul szép, a napban ragyogó vagy a párába burkolódzó ezerféle árnyalataira. Emlékeztem a végtelenül kedves emberekre: az elfogadó és természetes magatartásra, az érzelmekre, a büszkeségre és szomorúságra, amivel a történelmükről beszéltek. Nagyon vágytam vissza – mindezt újra látni, közvetlen közelről tapasztalni. Az akkori Erasmus utazás nemcsak az ír kultúra, irodalom, történelem és életmód iránti fokozott érdeklődésemet eredményezte, hanem folyamatos motivációt adott a külföldi képzésekre, tanulási lehetőségekre való nyitottságra. Aztán négy évvel ezelőtt Londonban egy hasonlóan színvonalas brit kultúra és civilizáció tanfolyamon vettem részt, és tudtam, hogy amint lehetőség lesz rá, újra utazni fogok: angol nyelvterületre, a nyelvtanári készségeimet és a nyelvtudásomat erősítő tanfolyamra. A korábbi mobilitások során megismerkedtem jónéhány európai tanárral. Közülük az egyik lengyel kollégával való sokéves személyes kapcsolat vált a Bethlen és a Dabrowa Tarnowska városi középiskola közötti testvérkapcsolat kiindulópontjává: egy másik nemzetközi kapcsolat, ami az Erasmusból nőtt ki.
A Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnáziumban a 2022-23-as tanévben született meg ’A gondoskodó iskola’ című Erasmus pályázat. A rövidfutamidejű projekt 12 hónapja alatt tizenegy kolléga utazhat különböző témájú képzésekre Európa különböző városaiba, a tematikájában változatos tartalmú és módszertanú képzésekre.
’A gondoskodó iskola’ projektben idén októberben egy tíz napos iskolavezetőknek és közoktatási szakértőknek szóló dublini továbbképzést választottam. Úgy gondoltam, hogy az angol nyelvi készségek gyakorlása mellett ezen a területen szeretnék leginkább fejlődni, és hasznos tudást hazahozni a Bethlenbe. Érdekelnek az iskolarendszerek, az iskolák fejlesztésének lehetőségei: a célok, amiket a különböző hátterű, társadalmi és környezeti adottságú iskolák maguk elé tűznek, a problémák, amikkel a különböző országokban található oktatási intézmények küzdenek, a szakmai és emberi hozzáállás, amivel ezeket megoldják.
Korábban foglalkoztam a finn-, az észt és a magyar iskolarendszerek összevetésével, a lengyel iskolai projekt révén betekinthettem a lengyel iskolák működésébe, a tanárok és tanulók életébe. Dublinban ezeket az ismereteimet és megfigyeléseimet kívántam bővíteni, és felderíteni, milyen lehetőségei vannak egy ír-magyar együttműködésnek, amin keresztül a tanári továbbképzések mellett tanulói mobilitásokat is meg lehet valósítani.
Az oktatási rendszer elméleti bemutatása után a kurzusszervezők egy általános iskolába és egy középiskolába is elvittek minket egy-egy napra. Szakmai szempontból ez a két nap volt számomra a legérdekesebb és leghasznosabb. Találkoztunk az iskolavezetőkkel, a munkaközösségek vezetőivel, szaktanárokkal, a továbbtanulási felelőssel, és órákra is bemehettünk. A kicsiknél az írás-olvasás-számolás alapkészségein és a tanulási képesség kialakításán volt a hangsúly, mindkét iskolafokon láttunk ír nyelvórát, míg a középiskolásoknál az érettségi vizsgákra készültek angol irodalom, rajz, politika és társadalomismeret, üzleti, pénz- és jogi ismeretek órán. Az óralátogatások és a kollégákkal folytatott szakmai beszélgetések mellett legalább ilyen fontos információforrás volt az iskolai környezet, az iskola tárgyi adottságainak megismerése, a tanulók és tanáraik közötti viszony vagy épp a vezetési stílus és a tanárok viselkedésének megfigyelése. Tanulságos volt látni az iskolák környezetbeágyazottságát és elkötelezettségét a tanulók esélyteremtésének biztosítására, a motivált, közös értékek szerint gondolkodó tanárokat. Jól esett az érdeklődés és tisztelet, amivel a mi tanári munkánk felé fordultak a beszélgetések során. Biztos vagyok benne, hogy személy szerint nekem a jövőben a szakmai látogatás (job-shadowing) lehet a legérdekesebb forma az Erasmus mobilitási lehetőségek közül.
Erasmus + Tényleg plusz. Ezen az őszön eljutottam Dublinba, Írországba! Október 13-22. között elrepültem egy másik európai országba, ahol angol nyelven beszélnek, ahonnan kedvenc íróim, költőim származnak, sétáltam Dublin utcáin, megkóstoltam az eredeti ír whiskeyt a Cobblestone kocsmában, miközben ír népzenét és balladaéneket hallgattam a lengyel, német és cseh tanárkollégák társaságában, ettem kiváló minőségű marha- és csirkehúst, sok-sok finom süteményt jó kávék mellé. Újra lenyűgözött a Liffey folyón a Samuel Beckett hárfahíd, a Trinity College könyvtára és az utcazenészek vagy Molly Malone csábító nyomorúsága. Összeszorult szívvel mentem el megnézni a csontsovány kivándorlók szoborcsoportját: ’A nagy Éhínség’ című kompozíciót. Szomorú és magával ragadó, mint a számok is a többtízmillió Írországból a világ minden tájára kivándorolt népesség, és hatásuk a világ kultúrájára.
Dublin egyik külvárosában 10 napig egy ír nő otthonában laktam, a tömegközlekedésen, főleg a 38A és 39-es buszon utaztam a Leap Card-ommal, ami jóideig még a kabátom zsebében lapul majd. Hallottam sok ír történetet, balladát és vicces anekdotát az alapos felkészültségű idegenvezetőktől, megismertem az ír történelem legvéresebb eseményeit a tagadhatatlanul és jogosan elfogult belfasti taxisofőr előadásában, és emlékeztem, hogy kilenc éve a brit oldalon egészen másképp mutatták be a katolikusok és protestánsok konfliktusát. Eljutottam az Atlanti óceán partjára, hogy lássam és halljam a nagy vizet, elképzeljem Amerikát az Óperenciás túloldalán. Számoltam a domboldalon legelésző birkákat és marhákat: mintha oda lennének festve, és teszteltem az angolomat a nemkönnyen érthető buszsofőrökkel folytatott párbeszédekben. Szép volt Írország, és jó volt elmenni itthonról. Ha semmi más szempontot nem nézünk, csak a tényt, hogy 10 napon át egy másik környezetben mozogtam, már elérte egyik célját a projekt: tettem a jóllétemért, motivációt és inspirációt kaptam tanárként, és hazahoztam sok szép élményt, ami szívesen osztok meg másokkal. Köszönöm, Erasmus!