Abban a szerencsében volt részem, hogy idén nyáron egy hetet tölthettem Rovinjban az Erasmus pályázat jóvoltából. Tíz óra éjszakai buszozást követően, nyűgösen és „gyűrödten” érkeztem a barátságos kisvárosba, aminek bája azonnal elvarázsolt, így gyorsan túltettem magam a nehéz éjszakán.
Aki járt már Rovinjban tudja, hogy a város akkora, mint egy ékszerdoboz, ezért gyalogosan minden elérhető távolságban van. Rovinj (olaszul: Rovigno) város és község Horvátországban, Isztria megyében. A város egy kiálló szirtfokra épült festői szépségű városka az Isztriai-félsziget nyugati részén, Porečtől 15 km-re délkeletre. Területe a Lim- öböltől Veštarig nyúlik. A város szíve, a Szent Eufémiatemplom a 30 méter magas Montén magaslik. Számos turista látványosságával egyike az ország legjelentősebb turisztikai központjainak. Kulturális és művészeti centrum, iskolákkal, múzeumokkal és galériákkal. Fejlett a dohányipar, az élelmiszeripar, a borászat és a halászat. A város macskaköves, meredek utcái a kiülős éttermeivel rendkívül hangulatos. Többféle strandja (kavicsos, homokos, sziklás) is van a város különböző pontján. Számomra a legemlékezetesebb, a székesegyház alatti strand, ahonnan egy méretes hullám több méter magasról „lemosott” egy szikláról. Szerencsére vigyáztak rám az égiek, mert kisebb horzsolásokkal „megúsztam” a kalandot.
Az iskola, ahol a kurzust tartották egy utcányira található a belvárostól. A kívülről-belülről gyönyörű középiskola klimatizált és nagyon jól felszerelt intézmény, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a városra és a tengerre, ezért amikor csak tehettem szívesen gyönyörködtem a látványban még a továbbképzés alatt is.
A kurzust egy nagyon tapasztalt tanár, vállalati tréner, coach tartotta Sz R, aki igyekezett megismertetni minket – a legnagyobb létszámú csoportot – a humanisztikus pszichológia vívmányival, valamint a diákközpontú oktatás viselkedésmegváltoztató hatásával a 21. századi kihívásokkal történő küzdelemben. A csoportban lévő kollégák Magyarország számos pontjáról érkeztek, volt köztük iskolaigazgató, gyógypedagógus, gimnáziumi, középiskolai, általános iskolai tanár, tanító szóval az oktatásban majdnem minden résztvevő. A kurzus során szó esett a diákközpontú szemlélet alapelveinek alkalmazásáról, a tanulók személyiségének és tanulási stílusának beazonosításáról, hogyan használhatjuk fel a diákok természetes kíváncsiságát és személyes szükségleteiket, érdeklődésüket motivációként, hogyan fejlesszük az empátiát és az érzelmi intelligenciát a tanulókban. Rájöttem, hogy a mi iskolánkban dolgozó kollégáim közül nagyon sokan a humanisztikus tanuláselmélet alapján tanítunk, mint ahogyan a kurzus résztvevői is így vélekedtek. Megerősítést kaptunk arról, hogy a tanár is ember, ezért szabad hibázni. Ötleteket kaptunk arra, hogy mit kell tenni „kiégés” ellen. Az előadások közötti szünetekben gondolatainkat, véleményünket megosztottuk egymással és néhányan még a délutánokat is strandolással, városnézéssel, az estéket pedig rendkívül jó hangulatú borozgatással töltöttük, így számos barátság is köttetett. Az utolsó napon hajókirándulásra mentünk, ami nem csak a hét megkoronázása volt, hanem delfineket is sikerült látni!
Nagyon sajnáltam, hogy iskolánkból csak egyedül voltam, mert jó lett volna közösen átélni az élményeket. Összeségében elmondhatom, hogy az „nyaraláson” kívül, nagyon sok hasznos információval, tapasztalattal tértem haza és olyan kollégákkal ismerkedhettem meg, akik hasonló módon gondolkodnak az oktatásról. A jövőben is szívesen vennék részt hasonló továbbképzésen!