2023 nyarán a horvátországi Rovinjban vettem részt egy Erasmus+-os, egy hetes tanfolyamon. A címe pontosan pedig a Felhasználói élmény alapú gondolkodás az iskolai szolgáltatásokban és az iskolai könyvtárban. Azért választottam ezt a tanfolyamot, mert portásként az "iskolai szolgáltatás" közelebb áll hozzám, mint bármilyen tanítással kapcsolatos téma, valamint a korábbi tanulmányaim során szereztem a könyvtárral kapcsolatos általános ismereteket, így az iskolai könyvtárra vonatkozó speciális tudnivalók tényleges továbbképzést jelentettek számomra. A várakozásaimmal ellentétben a tanfolyam szinte kizárólag a könyvtárral kapcsolatos ismeretekről szólt, de nem csak az iskolai könyvtárak, hanem más, modern könyvtárak is szóba kerültek, ahol már sikerült megvalósítani a "felhasználói élmény alapú szolgáltatást".
Mivel egy ökóiskola dolgozója vagyok, így adta magát, hogy úgy nevezett zöldutazás keretében valósítsam meg az oda és a visszautazásomat a tanfolyam helyszinére. Ez azt jelenti, hogy vonattal, biciklivel és, amikor rákényszerültem, gyalog tettem meg az oda illetve a vissza utat. Mivel szeretek vonatozni, a légkondicionálótól viszont fáj a fülem és általánosságban is szívesebben vagyok egy melegebb levegőjű helyiségben, mint egy mesterségesen lehűtöttben, így kapóra jött nekem, hogy a magyar vasút idén nyáron Retró Istria Expressz néven indított egy olyan éjszakai járatot a szlovéniai Koperba, melynek szerelvényeit kizárólag régi tipusú, lehúzható ablakú, légkondicionáló, wi-fi és a hordozható elektronikus eszközök töltésére szolgáló dugaszoló ajzatok nélküli, hagyományos kocsikból állították ki. Továbba a kedvező ára és a kerékpár szállítási lehetőség is kedvezett nekem.
Július 14-én, pénteken este indultam a budapesti Déli pályaudvarról, ahova a szüleim kísértek ki. Ülőkocsiba váltottam jegyet, de mivel hajnalig egyedül voltam a fülkében kényelmesen el tudtam helyezkedni és aludni. Nyár ellenére az éjszaka elég hideg volt, így a szlovén vasútasok hajnalban a fűtést is bekapcsolták egy rövid időre. A szerelvényünk hajnali negyed négykor csatlakozott Mariborban az onnan Koperbe tartó gyorsvonathoz. Ettől fogva a magyar kocsikba is szálltak fel és az én fülkém is hamar tele lett a strandra igyekvő szlovén emberekkel. Végül körülbelül másfél órás késéssel, negyed tizenegyre érkeztünk meg Koperbe, ahonnan rövid felkészülés és néhány fénykép készítése után indultam tovább kerékpárral.
Este fél hétre értem Rovinjba majdnem nyolcvan kilométer megtétele után. Miután elfoglaltam a szállásomat rövid sétát tettem a belvárosban és megnéztem, hogy hogyan jutok el a leggyorsabban a tanfolyam helyszinére, mely a helyi középiskola épületében volt. Ez a száztíz éves épület eredetileg egy iskolának adott helyet, de most, több névváltozás és átszervezés után, két külön középfokú tanintézmény foglalja el. Az egyik oldalon a helyi olasz nemzeti kisebbség gimnáziuma van, míg a másik oldalon egy horvát nyelvű műszaki irányultságú középiskola. A tanfolyamok ez utóbbiban kaptak helyet. A három szintes épület egy-egy szárnya szintenként két-két termet foglal magában. A két szárnyat összekötő középső épületrészt pedig szintenként eltérő mértékben osztotta ketté egymás közt a két intézmény. Az időközben szűkössé váló régi épületet hátra felé bővítették a szárnyakhoz kapcsolósdó egy-egy új épület résszel, melyben több kisebb terem, a robotika labor, egy számítógépszoba, az étkező és a büfé kapott helyett. A két új épületrész között helyezkedik el egy sportcsarnok, amit a diákok tornateremként használnak. A könyvtár az egyik lelátó alatt kapott helyett. A sportcsarnok tetején van egy szabadtéri sportpálya is, mely, a domborzati viszonyok miatt, az iskola kertjének hátuljából nézve a földszinten, míg a régi épület felől az emeleten van. Abban az iskolában is, akárcsak a miénkben a bejárat melletti vitrinben állították ki a kupákat és érmeket, melyeket az iskola tanulói nyertek. Épp az elmúlt tanévben értek el dobogós helyezést egy rangos nemzetközi robotikai versenyen.
A tanfolyam vasárnap a regisztrációval illetve egy ismerkedő vacsorával vette kezdetét. Itt megtudhattuk, hogy mind az oktatókat, mind a tanulókat tekintve nemzetközi csapat gyűlt össze. A számos tanfolyamra, melyek különböző nyelveken zajlottak, több százan érkeztünk. Az órák reggel fél kilenckor kezdődtek és két szünetet tartva háromnegyed egyig tartottak. Aki igényt tartott rá, reggelit illetve ebédet rendelhetett magának és, akit elkisértek, családtagjainak is, melyet az iskola ebédlőjében osztottak szét. Akár ott is elfogyaszthatták, de elvinni is lehetett. A környezetvédelemre gondolva idén nem osztottak vizet a tanfolyamok résztvevőinek, hanem arra kérték őket, hogy kulacsban hozzanak maguknak innivalót. A tanfolyam szervezői délutánra, illetve, akinek délután voltak az órái, délelőttre fakultatív kirándulásokat szerveztek felár ellenében. Én ezeken nem vettem részt, inkább délutánonként pihentem és esténként a várost jártam körbe. Öt estét töltöttem városnézéssel és fényképezéssel, de így is maradt utca, melyben nem jártam. Az egyik este elbicikliztem Pulába, ahol körbejártam a kikötőt. Ott se maradt időm mindenre, így is sötétben értem vissza a szállásomra.
A tanfolyam témája, mint már említettem, elsősorban az iskolai könyvár volt illetve az, hogy mi módon lehet a tanulókat a könyvtár használatára ösztönözni. Az adott könyvtár adottságainak, korlátainak és lehetőséginek meghatározása után érdemes készíteni egy személyes profilt a célcsoporthoz, a potenciális használók köréhez tartozókról. Iskolai könyvtár esetén ez a tanulók és a tanárok, dolgozók életkörülményeinek, szokásainak, érdeklődési körének, olvasási igényeinek kérdőívvel vagy személyes beszélgetéssel történő felmérését jelenti. Természetesen az iskola anyagi lehetőségeinek szemelőtt tartásával, az igények minnél teljesebb kielégítésére kell törekedni. Egyéb programokat is érdemes szervezni a könyvtárban, hogy a gyerekek így, akár csak közvetve, de megismerjék azt. A tanfolyamom oktatója is könyvtáros tanárként dolgozik egy általános iskolában, ahol ő már elvégezte ezt a munkát és a kérdőívekre, gyerekek által, adott válaszokat nekünk is megmutatta. Néztünk kisfilmeket illetve előadásokat Helsinkiben és Zaragosában már megépült és hasonló módszerekkel előkészített városi könyvtárakról, melyeknek a könyvek csak kisebb részeit foglalják el. Ezért a nagyobb részt közösségi terekből álló épületeket én inkább művelődési központnak, szolgáltató vagy közösségi háznak nevezném. A tanulótársaim is könyvtáros tanárként dolgoznak, így ők sokat meséltek a gyakorlati tudnivalókról. Ezek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a mi iskolánk könyvtára közel ideális. Megfelel a diákok és a szakma legtöbb követelmények.
A tanfolyamokat egy közös hajókirándulással zártuk szombaton. Vrsar településre sétahajóztunk át, ahol mindenki választhatott, hogy srtandol vagy, mint én, várostnéz. A hajón visszafelé kaptunk ebédet és egy kedves úr gondoskodott a szórakoztatásunkról zenével, anekdotákkal és idegenvezetéssel. Tőle tudom, hogy a rovinji templom és templomtorony ugyanolyan, mint a híres velencei a Szent Márk téren, csak annál korábban épült.
Vasárnap délelőtt indultam haza kerékpárral. Este nyolcra kellett volna a koperi vasútállomásra érnem, ami nem sikerült, mert útközben elszakadt a biciklim váltóbowdenje. Mire sikerült ideiglenes megoldást találnom a problémára, addigra nem volt esélyem elérni a vonatot. Az ideiglenes megoldás sem bírta végig az utat és véglegesen szétesett Kopertől tíz kilométerre, az utolsó hegy lábánál. Az éjszakát egy buszmegálóban töltöttem és csak pirkadatkor indultam tovább a kerékpáromat tolva, mert még éjjel egykor is olyan nagy volt a forgalom azon az országúton, hogy veszélyesnek tűnt rajta a gyaloglás. Szerencsére négy-öt kilométer után felértem az emelkedő tetejére, ahonnan a biciklimen ülve el tudtam gurulni a városig. Jegyet is kaptam a hétfő esti vonatra, így maradt időm Kopert is körbesétálni. Az aznapi viharok miatt Celje állomáson kellett töltenie a vonatomnak az éjszakát és csak reggel nyolckor, hét óra késéssel imdulhattunk tovább.
Végül hétfő reggel kilenc helyett kedd délután háromkor szálltam le a Kelenföldi pályaudvaron. Fáradtan, de sok hasznos tudás birtokában, melyet a tanfolyamon szerezhettem meg.