Az Erasmus+ program iskolánk tanárainak körében megvalósított egyéni tanulmányi mobilitásainak sorát az idei tanévben tizenegyedikként én zártam. A képzés kiválasztásakor természetesen a fejlesztő értékelés témája is vonzó volt számomra, de hogy őszinte legyek, a kulturális és gasztronómiai kalandokkal kecsegtető szicíliai helyszín, illetve a mobilitási program időpontja is meglehetősen sokat nyomott a latba. A tavaszi szünetnek hála ugyanis az április 7-én induló tréning előtt (kellemeset a hasznossal alapon) barátnőmmel már napokkal korábban elutazhattunk a Szicília fővárosának is nevezett Palermóba.
Budapestről egy kétórás repülőutat követően érkeztünk meg a Falcone-Borsellino nemzetközi repülőtérre, ahonnét a jegyautomaták óvatosságra intő szólamainak (be
aware of pickpockets) kíséretében megvásárolt jegyeinkkel a zsebünkben vonattal folytattuk az utat a belvárosa felé. Körülbelül háromnegyed óra alatt érkeztünk meg a
város egyik nyüzsgő piacának (Mercato del Capo) szomszédságában lévő szállásunkra, ami néhány perc sétára volt a Keresztapa-trilógia záró epizódjának
forgatási helyszíneként is szolgáló Teatro Massimo épületétől.
Az Erasmus Learning Academy által szervezett foglalkozások a város legismertebb színháza (Tetro Politeama Garibaldi) közelében lévő Hotel Tonic
konferenciatermében zajlottak reggel nyolctól délután kettőig. A tanártovábbképzésen összesen öten vettünk részt. Két angoltanár jött
Spanyolország déli részéről (ők gyerekkoruk óta nem láttak havat), illetve ketten érkeztek Izlandról (egy olyan településről, ahol hatalmas hófalak védik a házakat a
lezúduló lavináktól).
A fejlesztő értékelés és a visszacsatolás hatékony alkalmazása az oktatásban („Effective formative assessment and feedback management in education”) című kurzus során sokat tanultam a diagnosztikai, formatív és szummatív értékelés közötti különbségekről, emellett megismertem a gondolkodásunkat befolyásoló kétféle szemléletet: a (be)rögzült (fixed) és a fejlődésorientált (growth) látásmódot. Begyakoroltunk különböző osztálytermi technikákat, mint például a TTM (Tudom, Tudni akarom, Megtanulom) stratégiát, ezenkívül elsajátítottuk, hogyan használjunk különböző virtuális falakat és platformokat (Padlet, FigJam, Baamboozle, Wizer, Edpuzzle, Quizlet, LearningApps, Mentimeter, Rubrics és Socrative). A képzés során a két spanyol és két izlandi tanár kollégával való kommunikáció révén egy kicsit megismerhettem az ő kultúrájukat, illetve javítottam az angol nyelvtudásomat is.
A képzés fontos része volt a város és a szicíliai kultúra megismerése is, így a hét során két olasz idegenvezető közreműködésével meglátogattuk Palermo legfontosabb nevezetességeit: a már említett látványosságokon kívül jártunk például a normann, gótikus, barokk és neoklasszicista építészeti stílusokat ötvöző Palermói Székesegyházban, felkerestük a történelmi belváros legismertebb terét, ahol megnéztük a monumentális, víz nélküli szökőkutat, a Szégyen kútját (Fontana Pretoria), amely mögött egy eldugott kis cukrászdában szégyentelenül tömtük magunkba azt a bizonyos rikottakrémmel töltött, így meglehetősen laktató édességet, a cannolit (amely a Francis Ford Coppola által rendezett Keresztapa című film szállóigévé vált sorából [„Leave the gun, take the cannoli”] is ismerős lehet az avatottaknak.) Fakultatív programként a Palermótól hetven kilométerre lévő kis halászkikötőt, Cefalù városát is meglátogattuk. Bebarangoltuk az óváros macskaköves utcáit, megnéztük az impozáns katedrálist, illetve még egy középkori mosodát is szemügyre vehettünk.
Amit hazahoztam magammal, az a palermói piacok hangulata, hogy az eddig hangosnak hitt Budapest sehol sincs Palermo zajszintjéhez képest, az aranchini (egy gömbölyűre formált, bebundázott és kirántott szicíliai rizsgolyó) íze, illetve a felismerés, hogy tetszik vagy sem, a huszonegyedik századi iskolában is egyre inkább az online lehetőségek ismeretén, a digitális világban való jártasságon múlik a tanítás és a tanulás sikeressége egyaránt.