A Határtalanul program kereteiben évfolyamunkkal Erdélybe utaztunk. Már nagyon vártunk ezt a kirándulást, mert sokat hallottunk és az előkészítő órán sokat tanultunk róla, és izgatottak voltunk, hogy az egész évfolyam együtt először hagyja el az országot.
Az első nap nagyon sokat közlekedtünk busszal, de jó volt, mert zenét hallgattunk, beszélgettünk és néztük a tájat. Az első megálló Kolozsvár volt, itt láttuk Mátyás király szobrát és megnéztük azt a házat is ahol született valamint a Szent Mihály templomot. Meglátogattunk még a házsongárdi temetőt is, ahol a híres költő Dzsida Jenő van eltemetve. Este későn érkeztünk a szállásra, ezért nagyon fáradtak voltunk, de jó volt együtt lenni a szállásnál.
Másnap meglátogattuk Székelyudvarhelyt, amit a székely fővárosnak is szoktak emlegetni. Utána megnéztünk több generáció óta meglévő fotóstúdiót, ahol megmutatták nekünk, hogy milyen kamerákat használtak régen illetve, hogy milyen technikákat használtak annak érdekében, hogy a megvilágítás a legmegfelelőbb legyen. Leereszkedtünk a szószorosba és még a sófalat is megnyalhattuk. Utána kezdetét vette buszutunk a Medve-tó felé. Sajnos nem tudtuk kipróbálni, hogy milyen benne fürdeni, de így is egy szép látvány volt.
A harmadik napot korán reggel azzal kezdtük, hogy egy helyi iskolában körbe vezettek minket. Nem volt egy hosszú program, de nagyon érdekes volt egy olyan iskolát látni külföldön, ami pont ugyanolyan, mint egy magyar iskola. Utunk a Békási víztározóhoz vezetett. A Pongrác tetőn megálltunk egy kis hargitai letekintésre és még hógolyózni is tudtunk. Ezután a Gyilkos-tóhoz vettük az irányt meg a Békás-szoroshoz, utóbbiban hosszasan sétáltunk és gyönyörködtünk a tájban. Lenyűgöző volt a több ezer méter magas hegycsúcsok között sétálni. Ezen a napon az utolsó megállónk az a legnagyobb székelynek tartott Orbán Balázs sírja volt, ahol elénekeltük a székely himnuszt.
Az utolsó napon ismét egy korai kelés várt ránk, hazafelé nagyon hosszú az út. Először Segesvárnál álltunk meg, ahol megnéztük a Segesvári várat illetve elvileg a segesvári-csatában hunyt el az egyik legnagyobb magyar költő Petőfi Sándor. Még egy rövidebb buszút után kezdetét vette az utolsó programunk Erdélyben, ami a Tordai-sóbánya megtekintése volt. Számomra még mindig lenyűgöző a mérete a sóbányának, hogy pingpong asztalok, biliárd asztalok, egy óriáskerék és még nagyon sok minden van a föld alatt egy gigantikus barlangban.
Összességében nekem tetszett a Határtalanul program és biztosan pozitívan fogok rá visszaemlékezni.
Fritúz Balázs 7.a osztályos tanuló erdélyi élményeit egy útikönyvként foglalta össze és ajánlja mindenkinek ezen csodás helyeket.